Teljes név: Camille Hunter

Kor: 18 év

Nem: nő

Kapcsolati státusz: szingli

Nemi beállítottság: hetero

Külső tulajdonságok: Annak ellenére, hogy milyen romlott belsővel van megáldva ez a kis "angyalka", igencsak szemrevaló látvány, legalábbis az arca. Már-már idegesítően tökéletes, hófehér, sima bőre van, mintha csak egy festményből ugrott volna ki csak azért, hogy elbizonytalanítsa a Földön tartózkodó összes nőnemű lényt. Egyetlen hátulütője van ennek a fehér bőrnek, mégpedig az, hogy szörnyen érzékeny; egy erősebb bökés, és a lány máris gazdagabb lesz egy szép zöld folttal másnapra. Ezen kívül még kedvenc tevékenysége a leégés is, így keveset látni a szőkeséget a napon, általában árnyékba húzódik egy "Gyűlölöm a napfényt" kijelentéssel, és onnan néz mindenkire gyilkos tekintettel. Igen ám, mert Cam hiába rendelkezik angyalszerű, enyhén hullámos szőke fürtökkel, és hatalmas, csillogó kék szempárral, kedves mosolyt aligha látni az arcán. Ha valaki ilyet látott, az nagy valószínűséggel csak illúzió volt, ugyanis a lány általában teljesen kifejezéstelen arccal mered maga elé, rosszabb esetben pedig lenéző fintort villant, legyen szó bárkiről. Magassága ellentétben a többi mai lánnyal elég magasnak számít, 173 centi körül mozog, és szeret még magassarkút is venni hozzá, hogy jobban kilátszódjon a tömegből. Arcával ellentétben azonban az alakja egyáltalán nem tökéletes; Camille tipikusan az a lány, akin szinte semmit sem lehet fogni. Az anyatermészet nem áldotta meg még mellekkel sem, ami miatt mélyen hatalmas önértékelési problémái vannak, ráadásul gyakran elfelejt enni, így a ruha alatt a bordái is kirajzolódnak, egyetlen pozitív hatása a dolognak az, hogy ez szép, hosszú, és vékony lábakat biztosít neki. De jaj annak, akit rajta kap, hogy a patáit bámulja. Határozottan az a fajta, aki szeret öltözködni, de közel sem az a lánytípus, aki nyafogva járja a plázákat, és T Rex pózban hordozza maga mellett a táskáját. Egyszerűen csak szereti kiemelni azt a pár előnyt amit a teste ajándékoz neki, így gyakran jár szoknyában térdzoknival, vagy esetleg szűk farmerben, de mindenképp kerüli a rikító színeket. Fekete, fehér, bézs, burgundi, meg a jó öreg, hajához passzoló pasztelszínek.

Belső tulajdonságok: Sima babaarca ellenére képes megfélemlíteni bárkit is, legyen szó akár egy pszichopatáról, vagy egy bérgyilkosról. Na, akkor most képzelhetitek, mit tud művelni egy szerencsétlen vele egykorúval. Ő az élő példa arra, hogy ha rossz kedved van, bármikor lehet dobni rajta, de persze csak mérföldekkel lefelé, és egészen addig folytatja a sértegetést, ameddig a gyengébb lányok el nem sírják magukat, és mindezt van, hogy csak azért teszi, mert az illető épp rossz helyen álldogált. És miért csinálja ezt? Nos, különösebb indoka nincsen, legalábbis ő nem igazán van tisztában a dolgok miértjével, egyszerűen csak hozzászokott az évek alatt, hogy ő az a lány, akit a többi diák kikerül a folyosón, ha nem akarnak balhét, vagy lelki terrort. Mára már a hobbijává vált az egész, és nem igazán tűnik úgy, hogy változtatni akarna rajta, hiszen sosem volt valami társasági ember, így az sem zavarja, ha mindenki utálja. Azt az elvet követi, hogy ha már nem érheti el, hogy mindenki szeresse, inkább arra megy, hogy mindenki féljen tőle, és így elegendő tiszteletet fog kapni. Idegesítően nyugodt, és úgy tűnik, mintha a sértések leperegnének róla, hiszen folyamatosan pókerarcot vág, de a valóság közel sem egyszerű. Valójában hihetetlenül érzékeny, de ezt jól álcázza, így ahányszor megsértik, ő csak elraktározza a fájdalmat, és kétszeresen zúdítja vissza az illetőre. Tulajdonképpen egy ördögi körbe szorult, ahonnan egyszerűen nem képes kitörni, mert egyrészt nincs is tisztában vele, hogy benne van, másrészt pedig már hozzászokott a szerephez. Az állatokat ezerszer jobban szereti, mint az embereket, ezen felül még rajong a művészetekért, legyen az zene, vagy festészet, vagy olvasás, bármi amivel ki tudja kapcsolni az agyát.

Élete: Anglia fővárosában, Londonban látta meg a napvilágot...vagyis igazából élete első viharát, mert bizony csak úgy szakadt a jégeső, mikor a kislány megszületett egy magánklinikán, és nem volt hajlandó felsírni. Igen, kapott levegőt, nem, nem volt semmi baja, csak valahogy túl mainstream-nek érezhette, hogy üvöltsön születésekor, mint a fába szorult féreg. Hé, senki sem mondta, hogy könnyű eset lesz, főleg nem azután, hogy a szülei egyéves kora óta tulajdonképpen nem is foglalkoznak vele. Hiába született gazdag családba, ennek a hátulütője a munkamániás szülők voltak, és hát nagy buli egy hatalmas családi birtokon lakni, de azért dadák és nevelőnők társaságában mégsem az igazi. A kislány mindent elkövetett, hogy felhívja magára a szülei figyelmét; betartotta a szabályokat, zeneórákra járt, olyannyira szorgalmasan, hogy az óvodában eszében sem jutott az, hogy barátkoznia kéne. Általános iskolában már zongorázni és hegedűlni is tudott, és büszkén villogtatta volna a tudását a szüleinek, ha azok figyeltek volna rá...A zongorának csak akkor vette hasznát, mikor a rokonok összegyűltek, és villogni kellett a lányuk tudásával, egyébként nem érdekelte a szülőket ez az egész zene dolog, már születésekor eltervezték, hogy a lányuk vagy orvosira, vagy a jogra kell, hogy menjen. Cam ebben az időben jött rá, hogy ennek a két embernek a tökéletes sem lenne elég, és itt kezdődött el az ámokfutása, ami abból állt, hogy számolta, mennyi idő alatt tudja kiborítani a nevelőnőket, és a személyes rekordja egyre jobban emelkedett, Mr. és Mrs. Hunternek pedig a mai napig fogalma sincs, hogy mi baja lehet a lányuknak, hiszen mindent megadtak neki. Tinédzserkora elején megvolt a tipikus lázadó kinézete, azaz szakadt farmer, punk rock bandás póló, meg a jól ismert acélbetétes, de szerencsére ezt ma már kinőtte, és úgy ahogy nőies lett a lapossága ellenére is. És a személyisége? Nos, sokkal magába fordulóbb és rosszindulatúbb, mint valaha.

Galléria:

Az igénylőről:
Neve: Line
Elérhetősége: blog